Nem harcolhatunk
Már rég megadtam magam
Neked, meg a sorsnak,
Hogy szeretlek.
Hát szeretlek,
Mert te is ugyanúgy
Vágysz egy ölelésre, mint én,
Ami örökké tart benned,
Ami erőt ad,
Ami felemel a porból,
Enyhíti ezt a szorító,
Szívfájdító bármit,
Ami bennem és benned
Lakik.
Míg világ a világ.
Szeretlek,
Mert erős vagy:
Tűröd, viszed önmagad,
A zavaros érzelmek
És kiáltozó gondolatok
Között
Rendíthetetlen
Félelemmel,
Hogy mi lesz,
Ha egyszer csupaszon állsz
Majd mindenki előtt,
És talán mégsem látja meg senki,
Hogy milyen mélyen vagy
Szerethető.
Én már rég
Csupasz vagyok.
Látlak.
Szeretlek
Egyszerűen,
Mindent felülírva.
Nem harcolhatsz.
Nem harcolhatok.
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges