Remélem dolgok jönnek majd
amik dél felé sodornak
át a városon ölelésen
csapzott kutak hűs vizén
rémült ajtókon kacagva löknek át.
Szóval itt bolyongok magamban
apró lény ki a félelemtől hatalmas
magánytól lesz hirtelen erős
égbehajlított ujjakkal simogat
mindent mi fájhat és szorít
Kőrágta hajnalokat láttam már születni
vérrög bújócskában haltam meg szíveden
erdők tettek magukévá fájdalomig nyújtva
síkos bőröm halk illatú dombjai sikoltottak fel
leoltott neonok korbácsa sóhajtott hátamon.
Figyelj és kapaszkodj kígyóláb karmokkal belém
hangomon hallgasd a jobbról beharapó rádiókat
tompítsd az ütközést közel már hogy vége az éjnek
álomkrémbe forgatott már a test mi tényleg én vagyok
take me to the country road.
2015.február 24.