Praemedicatus*
© - Copyright - saját digitális grafika 1991.
Szemedben láttam - égre törő
csillogást, amit lemosott egy
fél könnycsepp és az emlékezet
elhalványuló szépiája -
ahogy felnézel, pillantásod,
mint egy távoli csillag fénye
körbejár, ahogy rétek fölött
suhan pár eltévedt harmatcsepp,
mielőtt végig cikáznak és
elbújnak a zöld fűszálakon.
Olykor én is figyelem azt a
méla hallgatást, az elmúló,
örvénylő időtlenséget a
térben, holnapjaink dermesztő
éjszakáit - mit is jelenthet
zúgó patakok fodraiból
leszakított csend és vajon mit
rejteget? Csodákat feledve,
mint aki eltitkol valamit
és - *varázsszerekkel előre
ellátott - kisimult léptekkel
hozza felénk - dolgaink feslett
bolyhaiból a kicsomózott
elmúlások látomásait -
ahol egykor meg sem álltunk, csak
integettünk, s lassan megszoktuk,
hogy ülünk a peronon, útnak
eresztve azt a varázslatot.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges