Míg gondokkal fekszel le,
gondokkal is ébredsz.
Könnyű csillagálmokat
mondd, hogyan remélhetsz,
ha érzed, hogy az éj is
összecsap fölötted,
s hagyod, hogy ágyad tüzét
eloltsák a könnyek
elemésztve magad, hol
a lángolás a jó,
egy kalandozó lágy kéz,
egy simogató szó.
Hozzád búvó csillagfény
ringó öled taván,
őrjítő varázst gyújtva,
annak, ki rád talál
remegőn, mint gyötrő,
örök, élő készség.
Az álmok is szebbek ott,
hol élni merészség.
Rád szabott sors. Kihívás.
Építs utat, hidat.
Álmodd azt, hogy élsz, s indulj.
Éld meg álmaidat.