ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Anna úgy érezte, hogy most érkezett el az a pillanat, amikor folytatni tudja.Bekapcsolta a számítógépet. Nem sokáig kellett keresgélnie, a dokumentumok között azonnal meglátta a fájlt: "REGÉNY".

Több, mint három hónappal ezelőtt úgy érezte, hogy végre megtalálta a mű alaphangját és megírt egy fejezetet. Hangosan olvasta fel, először csak saját magának, pár hét múlva pedig egy író barátjának is. Ami a hangos olvasást illeti, mindig így tett minden írásával. Csupán így vette észre, ha szavakat ismételt, vagy elrontotta a mondatszerkezetet. Nem vallotta volna be még önmagának sem, de még az is elképzelhető, hogy szerette hallani a saját hangját.
– Magasra tettem a mércét! – mosolygott elégedetten, miután felolvasta az írást.
Barátja, aki egyúttal szigorú kritikusa volt, megdicsérte. Tetszett neki, amit hallott.
– Folytasd! – biztatta őt.– Jó lesz ez, csak ne halogasd sokáig, mert ha tologatni fogod, akkor nem érsz soha a regényed végére! – tanácsolta.

Anna korai verseit mindig ceruzával írta. Így bármikor változtathatott, javíthatott rajtuk. Számára semmi nem volt sem tökéletes, sem végleges.
Később rászokott a golyóstollgyűjtésre. Bemagyarázta magának – bár tudta, hogy nem igaz, hogy minden újabb tollal új verset tud írni. Ezeket soha nem boltban vásárolta. Képes volt szállodai portásoktól, boltosoktól, idegenektől kikuncsorogni egy-egy vacak, használt írószert, melyek azóta is ott sorakoznak a számítógép melletti dobozokban. Legtöbbjük rég kiszáradt már, de mégsem dobta ki őket. Tudta, hogy melyik városból, melyik országból származnak. Egyelőre – tudta.
Annát évek óta papírok vették körül, némelyiken csupán egy szó vagy néhány sor elolvashatatlan firka volt, másokon félig kész, befejezésre váró versek.
Ha elkészült valamivel, belepötyögte a számítógépbe, a papírt pedig elhajította.

Most, hogy hazaértek az osztálytalálkozóról, kedve kerekedett folytatni a regényét. Annyi emlék elevenedett fel benne, annyi mindent el kell mondania másoknak!
Kinyitotta a fájlt, hogy újra elolvassa, hogy hol tart, meddig jutott az írásban.
Meglepődve látta: „ A mappa üres. „