Remíz
1.
Ősz. Rozsdás. Elmúlás-illat, éjjel.
Ellenőr kéri. Hogyha nincs, kivárja.
Kapaszkodom: a busz döccen, s hiába.
Emlék-illatok jönnek esti széllel.
Egy ablak nyitva, szemét szerte-széjjel:
lomis remél még holnapot a mába.
Csipkebogyó hull, kopasz akácfa:
egy rőt levél kapaszkodik az ágba.
Én is így kapaszkodnék beléd, ki sose voltál,
egymásba folynak éjek, nappalok.
Rendőr jön, a sok BKK-s sort áll,
és a vad sziréna szemembe ragyog.
Esni kezd. Ujjam közt lecsordultál.
Nem voltam ott. Elnézést, hol vagyok?
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges