ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

2016 őszére lerozsdátlanítva. Vagy épp rozsdásítva..

1.

Ősz. Rozsdás. (Elmúlás.) Illat, éjjel.
Ellenőr kéri. Hogyha nincs, kivárja.
(Kapaszkodom.) A busz döccen. (Hiába.
Régi emlék szökik be a széllel.)

Egy ablak nyitva. Szemét szerteszéjjel.
Lomis remél még holnapot a mába.
Csipkebogyó hull. Kopasz akácfa.
Egy rőt levél kapaszkodik az ágba.

(Kapaszkodom beléd, ki sose voltál.
Egymásba folynak éjek, nappalok.)
Rendőr jön. A sok BKK-s sort áll,

a vad sziréna szemembe ragyog.
Esni kezd. (Ujjam közt lecsordultál.
Nem voltam ott.) Elnézést, hol vagyok?

2.

(Rozsdát ásító, szusszanó:) Remíz.
(Ében palástba hímzett holdkaréj.
A szem sarkában fészket rak az éj.)
Hazafelé. Számban kénes íz.

Egy cigarettát could you give me please?
Újság szalad. Pottyan galambganéj.
(Csillagtalan éjen nincs esély.
Emléked körmön ragadt csiríz.)

Egy neonreklám fényfoltkeringője
villan még egyet, (már csak néz magába.
Csak én látom) kialszik. (Álom árnya.

Ahogy nekünk, nem volt sosem jövője.)
Nem villan már. (De rajtam villan át, ha
megint kitört egy kis érzelmi nátha.)

3.

A Rising Sunt sem játsszák már a punkok.
(Szív se dobban. Ég húrja sem pendül.
Ott járok, hol már csak a csend csendül.)
Évek múltak. (Alszanak a lángok.)

Hol fű se nő, egy rég elhagyott vágány
lép elém. (Egy hely, hol egyszer ketten
egy éjt beszéltünk át, mit elfeledtem,
hol szívem ült meg rég a semmi ágán.)

Menny dörög. (Az éjben vaku villan.
Csipke izzik fel a cserje ágán
ahogy az álom, sosemvolt, elillan.

Kislányos pír. Tegnap, ma: egyesül.)
Hajnal. (Itt vártál egyszer-mindig árván.
Az ember néha azzal szembesül

ha egy-egy éjen, néha meg-megállván,
mi tegnapunk és mánk között feszül,
amíg megtűr még minket föld a hátán
- s e gondolatom meglep most és oly

titkos mint gribedlid, csend-mosoly - ,
hogy szemhunyásig újra lelkesül.)
Utcaseprő jön. Mordul: „Pakolj.”
(Vártam ma rád, egyszer-mindig árván.)

4.

(Fény sikolt:) A kis lakásba lépek.
Ajtót csukok. (Az ágyon krétarajz.)
Testnyom. (Nem vagy. Gyomromba marsz.
Krónikussá lett érzelmi nátha.)

Poros lemez. (Egyszer. Újra. Hátha.
Karist-éveken újabb ócska karc.)
Gyertyát gyújtok. Zene. Régi walz.
(Minek. Megint. Persze, hogy hiába.

Rég öltöztünk már báli ruhába.)
A hamutartót még ugyanott tartom.
(Ha nem vagy itt, ásít a szürke balkon.)

Zuhog. (Sosemvolt tűnik át a mába:
rád gondoltam.) Árnyék jár a gangon.
(Csak kócos emlék. Ködös. Eső-mosta.
Kötéltánc kitartott, régi hangon.)

Ajtót csukok (rám telepszik most a
csend. Kis titkunk, mint egy régi sanzon:
rozsdamarta. Avarszínű rozsda)