Sally
Sally szépségével csak butasága volt egyenlő. Csodálatos fekte ruhája úgy csillogott mint tekintete amikor úrnőjére nézett. Annyi minden volt ebben a tekintetben. Végtelen szeretet, vak bizalom és valami megmagyarázhatatlan érzelem mint a megértés.
Nem tudom, hogy valóban buta volt-e? Ritkán láttam néhány alkalom adtán és csak rövid ideig. Amikor először mentem Almához, ő mondta, hogy:
„Sally buta, ne zavartassa magát!”
Én csak azt vettem észre, hogy abban különbözött az általam ismert többi kutyától, hogy Sally fütyült rám. Nem üdvözölt farkcsóválva, nem szagolgatott. Ott maradt a szalonban velünk. Tekintete úgy siklott át rajtam mint a többi bútoron, majd egyenesen úrnője felé ment. Vagy talán istennő felé? Tekintetében láttam a szerelmet. Az volt a benyomásom, hogy mosolygott egy simogatást kérve.
–Jól van, hagyj minket békén, Sally! De Sally nem mozdult, tekintetét Almára szegezve mosolygott farkát csóválva.
–Látja ugye? Mondtam már, hogy a világ legbutább kutyája. Semmit nem ért. Sem leülni, sem lefeküdni, panaszkodott Alma és felállt és nyakörvénél fogva az ajtó felé húzta.
Nem volt szófogadó, ez igaz. Élete úrnője körül forgott. Egyetemista fiát is úgy kezelte mint egy közönséges látogatót.
Reggel hétkor Sally és Alma lementek egy félórás reggeli sétára, majd nyolc után, úrnője dolgozni ment. Induláskor Sallynak joga volt egy fej simogatásra és néhány gyengéd szóra. Mikor bezárult az ajtó, a kiskutya a dívány elé feküdt ahol esténként Alma olvasott. Helyét csak akkor hagyta el amikor megszomjazott, vagy ropogtatni akarta a kroketteket.
Mikor ötóra felé a fia megérkezett, nem üdvözölte, csak szemeit nyitotta ki. Azt hiszem, hogy bárki, még egy idegen is bejöhetett a lakásba, Sally nem törődött semmivel, nem őrizte a lakást. De délután hatkor, Sally aki nem tudott írni, olvasni és mégkevésbé számolni, az ajtó elé feküdt. Orra két első lábán pihent és szemeit lehunyva, fülei az égfelé meredve, várt.
Hétkor, mikor a kulcs nyitotta a zárt, Sally állva várt, mosolygott, szemei csillogtak, és farkát csóválta. Boldogságtól sirt istennőjét látva. Elfojtott ugatással és nyüszítéssel szemeit lehunyta mikor az imádott kéz szemei közt simogatta fejét.
Mikor esténként Alma elment, Sally az ajtó elött nyugtalankodott és nem aludt el. Mikor a felvonó megállt az emeleten, vagy elment valaki az ajtó elött, Sally állva várt. A feje, a fülei, egy vàrakozo kérdőjel voltak és tekintete mozdulatlan, szinte hipnotizálni akarta az ajtót. És mindég levert volt, mert senki nem jött.
Minden éjjel az ágy elött aludt mint egy szőnyeg. Soha nem akarta elhagyni a nőt aki orokbefogadta, mint újjászületett kiskutya. Együtt éltek szimbiózisban éveken keresztül, amig egy szép napon…
Alma hosszan beszélt a fiával és hangja ideges volt és Sally érezte, hogy úrnője félt. Egy kis bőröndöt preparált és Sally àrnyékként követte a lakásban és semmit nem értett.
Reggel szokás szerint lementek egy hosszú sétára a szomszédos kis parkban a templom körül. Szép idő volt, kellemes nap.
Mielőtt elindult kis bőröndjével, letérdelt Sally elött ami szokatlan volt, fejét a fejéhez szorította selymes orrát simogatva, érthetetlen szavakat mormolva. Sally nem értette amit mondott, de érezte érzelmeit, a szeretetet. Egy utolsó simogatás, egy szokatlan kis puszi a homlokán és Alma elment a bőröndjével.
Indulása után Sally nyugtalankodott és nem találta helyét. Kezdetben idegesen sétált a lakásban, majd újra elfoglalta helyét a dívány elött.
Hatórakor szokás szerint a bejárati ajtó elött hűségesen várt. A lift ajtó többször megnyilt és emberek jártak a folyosón, de senki nem állt meg ajtójuk elött és a kulcs nem fordult meg a zárban.
Hétóra után Alma még mindég nem érkezett meg. Nyolckor, egyre nyugtalanabb volt. Felkelt, orrát az ajtóhoz ragasztva, majd a szobába szaladt az ágyat nézni, majd leült a dívány elött.
Sally többször bement a szobába a fiúhoz ahová Alma soha nem ment. A fiatalember szomorúan nézte a kiskutyát és néhány érthetetlen szót mondott. Végülis lefeküdt a bejárat elött. Másnap, úgy reggel hét felé az ajtó elől indult sétálni a fiatalemberrel. Más utcákon, ismeretlen helyeken.
Az istennő nem jött vissza. Szobja üres maradt mint Sally élete. Egy szép napon feketébe öltözött ismeretlenek jöttek a fiúval, becsomagolni holmijait. Sokat beszéltek és Sally csak nézte jönni-menni a csomagokkal, kiüríteni a szekrényeket. Senki nem foglalkozott vele.
Egy férfi kiment és az ajtó véletlenül nyitva maradt.
Sally egy pillanatig tétovázott. A férfi hordta bőröndből Alma jól ismert illatàt érezte. A választás könnyű volt. Orrával az ég felé Sally elhagyta a lakást szaladva az utcán, eltűnt istennőjét keresve.
xx