sehol még a hetedik nap..
s bár sejtésnyi közelséged
olykor borzongón
simítja gerincem
még kutatlak
még teremtem önmagam
ma
csak hámló sikoltás vagyok
sohasem szűnő
élni akarás
szeszélyesen egyszerű
halandó gondolatiság
várlak
kősziklaként
vérző erek
vájnak utat bennem
s viszik vétkeim hordalékát
vasárnap ugye
megtalálsz
várlak ..
oly embertelenül távol
még kinyújtott karod
Mondd Uram, a verseim azért ugye meghagyod ?