• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Széljegyzetek régi idők lapjaira - 5.

    |
    Sonkoly Éva képe

    Mióta Aulus a latifundiumon felügyelte a rabszolgák munkáját Liviust és Octaviat alig látták együtt a palotában. Külön zajlott az életük. Chloe is ritkábban látta Liviust, fürdőkbe, kocsiversenyekre, arénákba járt, őt elkerülte. Sokat töprengett, talán hallgatnia kellett volna... Annyira elgondolkodott, észre sem vette, hogy közeledik valaki a kert kis zugában késő délután. A rávetülő árnyékra lett figyelmes. Felnézett. Livius állt előtte.

    — Mit csinálsz itt? Még túl meleg van... — mondta Livius és leült egy padra, helyet mutatott maga mellett.

    — Gyere, ülj ide! — hívta.

    Chloe elcsodálkozott, Livius nem szokott erre járni, sohasem ültek egymás mellett a kertben. Nem értette.

    — Ne félj, nem jön erre senki... — biztatta Livius inkább önmagát. — Beszélni akarok veled - mondta gondterhelten.

    Chloe leült és várt. Csend volt közöttük, csak egy kis szellő mozgatta a bokrok levelét, könnyedén átlibegett Chloe sötét hajfürtjei között. Talán elunta a várakozást, mint a lány.

    — Uram! Az az eset Aulussal talán csak véletlen, egyszer... mikor én láttam... — szakadozott sóhaj követte a szavakat.

    — Nem, kis Chloe — nézett rá komoran Livius —, azóta tudom, igazad volt. Nem egyszer, régi történet volt ez közöttük, csak titkolták.

    Chloe elgondolkodott. Nekik is van egy régi történetük. Hogy is van ez?

    — Tudod, ha Aulus alázatos lett volna, s Octavia jó feleség, a múltat elfelejtettem volna, de itt a házamban... — töprengett Livius. — Alig látlak mostanában — emelte tekintetét Chloera —, mivel töltöd a napjaidat?

    Chloe üres óráira gondolt... mit mondhatna? Lehajtotta a fejét és hallgatott. Livius folytatta:

    — Emlékszel arra a gladiátorra az arénában?

    — Igen, emlékszem, néha gondolok rá, de nem túl sűrűn.
    — Pedig nem ártana, ha gyakrabban gondolnál rá. Szabad ember lett. Megérdemelte. Sok nemes küzdelem volt az ára. Holnap érkezik a palotába. Testőr lesz, s ha kell, ügyel a birtokaimra.

    — Testőr? — csodálkozott Chloe —, te itt biztonságban élsz uram.

    — Talán igaz, talán nem — tűnődött Livius, majd elhallgatott. Chloenak eszébe jutott Gaius, az ital, Octavia hidegsége.

    — Tudom, mert láttam a lakomán, mit szórt a poharamba Gaius — folytatta Livius —, ő és Octavia nem örültek ennek a házasságnak. Érted Chloe?

    — Értem uram, kérlek, ne küldj Octavia szolgálatára, nem kedvel engem!

    — Nem Chloe, veled más tervem van — szólt Livius és elrendezte a vállán megcsúszott tóga redőit, felállt, s ahogy jött szótlanul elment.

    Quintus határozott léptekkel, emelt fővel, tekinteteket fürkészve járt a palotában, ügyelt mindenre. Livius jól fizette, esti imái felett is szemet hunyt. Chloe csodálta határozottságát.

    — Bátor ember — gondolta. Gyakran előfordult, hogy véletlenül keresztezték egymás útját. Chloe kitért előle, vagy lesütött szemmel félreállt útjából.

    — Látom rabszolga vagy — nézett végig Chloe öltözékén Quintus —, de nem a hétköznapi fajtából, annál finomabb kelmét kaptál, s szépen redőzöd ruhádat. Ki az urad? — kérdezte Quintus.

    — Livius — mondta Chloe bizonytalanul.

    — Szerencsés vagy — válaszolta Quintus. — Ő jó ember, de Octaviaval vigyázz! - súgta halkan.

    — Úgy lesz uram! — válaszolta Chloe.

    — Neked Quintus. Még találkozunk Chloe — s indult. Várta a cena, a főétkezés, délután három óra volt.
    Livius és Cornelia asztalánál ült. A ház úrnője az utóbbi időben ugyancsak étvágytalan volt.

    Chloe étkezés után csendben elmerengett. Mint mozaikdarabokat próbálta kirakni a hallottakat, hogy tiszta képe legyen, de nem sokra jutott. Mindenki elől elhallgatta, hogy a minap Octavia carpentiummal hagyta el a házat, ünnep volt. Véletlenül látta meg, hogy a palota előtt Gaius gyorsan beszállt a fedett kétkerekű kocsiba. Napok óta töprengett, hogy kinek szóljon, mondja-e egyáltalán? Félt. Corneliától félt, aki szúrós tekintettel nézegette. Félt, hogy hallott valamit róla és Liviusról. Tanácstalan volt. Ha elmondaná Quintusnak? Alighogy elgondolta Quintus ott állt előtte.

    — Gyere velem! Livius hívat — maga elé engedte, ahogy illett, de Chloe kíséretnek érezte a szigorú, erős testőrt.

    Liviust kibontott tekercsek között találta. Állt az asztala előtt meglepődve, hiszen Quintus az ajtót is becsukta. Ketten maradtak.

    — Jó hírem van Chloe — szólt Livius ehhez képest felhős tekintettel.

    — Az nem lehet uram... akarom mondani velem ilyen nem szokott történni — aggódott Chloe.

    — Valóban nem szokott — szólt Livius —, ilyen dolog csak egyszer történhet veled Chloe... — s elé tolt egy tekercset. — Olvasd!

    Chloe a tekercs fölé hajolt, aztán megkapaszkodott az asztal szélében, táncoltak előtte a betűk, szédült, nem hitte, amit látott.
    — Jól látod Chloe — szólt Livius —, a mai naptól szabad ember vagy.
    ------------------------------------------------
    Folytatása következik

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг