térerő
„mert minden hiábavalóság."*
ha majd elvirágzik a jelen
és fejjel lefelé nő minden virág
visszafelé számoljuk a perceket
ha majd nem világít
egy lámpa sem az utcán
s ha már utca sem lesz
hiába is keresnéd a kapucsengőt
sehol nem találod meg
a hazafelé vezető utat
mindössze
tizennégy perced marad
a becsapódás után
hogy óvóhelyet keress
csak arra vigyázz
nehogy odanézz
mert könnyen megvakulhatsz
(persze akkor már úgyis mindegy)
egyetlen
hatalmas tűzgömb „világít” majd
s ha „szerencséd” van
egy szemvillanás alatt
keresztülhajt rajtad a múlt
homályos visszapillantó tükrében
akár vakon is „láthatsz” mindenkit
előbukkannak a végtelenből
elmosódott arcvonásaikkal
földi létük letűnt dolgaival
lepereg előtted
a meg nem történetekkel együtt
ami valaha számodra fontos lett volna
(lám milyen kegyes hozzánk a gondviselés)
de téged drága
vajon hol talállak
a felhők szegélyén
névtelen partok szélén
a tengerek mélyén
a föveny lábnyomaiban
vagy egy régi kertben
(nem kell félned többé
hogy mágneses meződön
letaposom virágaidat)
és mi van akkor
ha már térerő sem lesz
attól tartok
iránytű nélkül eltévednék
valahogy el kellene navigálnom
a legközelebbi térerőforráshoz
hogy elmondhassam
(amit eddig nem lehetett)
s amit tudnod kell
hogy kezdettől fogva
szerettelek
2017. augusztus 18.
* Prédikátorok könyve 3/19
http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=21&c=3&v=1&vs=1.5
Kép forrása: internet
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges