Tükröződés
~ kezdet és vég ~
Éveket kergették, régi képeket pergetek.
Hagyd, hogy vezesselek!
Messze ködös táj.
Oszlik a homály. Zene lüktet, szikláról sziklára fut a tekintet.
Kanyargó út alatt futó kis patak.
Tavak mellett emberek. Zuhogó vízesés siet. Hova a rohanás? A zene ereje visz tova, kis faluba. Bent a házban széles keret. Nézem magam a tükörben. A látvány érdemtelen.
A türröződés csodás a természetben.
Ezer rajz a vízben.
Fák hajlata, színe, híd íve, boltozata.
Lapot fordítok, fűzfa hajlik ott.
Nézd velem a kéklő eget, hegyet!
Tükröz az est.
Őszi ragyogás. Önmagában is csodás, de most kettőzve ér véget a naplemente.
Télbe hajt az idő kereke, nincs megállás.
Évről évre örök az utazás.
Szemlélődöm, majd tekintetem önmagamba fordul. Lelkembe néz.
Ott a gondolat - kezdet és vég - elenyész...
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges