Tavasz selyme lép elő
Tél-barnájú vesszőkön,
Kis nyírnek szél szaggatja
Első barkáit, csak odaköszön
A vidám reggel, bár pihenne még.
Nap megy fel az égre,
Simítja le árnyak erdejét,
Apró héricsen sok fénye ég.
Ki tudja, jólesik egy virágnak,
Ha szirmára megannyi esőcsepp ráesik,
Majd lemossa hamvát az ébredő sárgának.
Talán végigszántja kérge redőit
A szemben levő csupasz fának,
Meztelen testéről az alvó rügyek
Fejemre hintik simogató fényüket.