Mikor az isten megteremtett:
Lettem az ördögnek préda.
Fekete vérből vérbe rejtett
Cseppjei széttépnek néha.
Viszem az átkot hontalanként:
Szívemen égnek vad vágyak.
Szemeim ártó gondolatként:
Álmaid ágyában járnak.
Sorsom hordom, kerget az ördög,
Körmöm forró húsába váj.
Minden bűnöm síromon egy rög,
Éget, felfal, lüktetve fáj.
Tudom az isten mért teremtett:
Száz szava itt dobban bennem.
Pokoli tűzben sírva edzett:
Láng legyek, úgy égjen lelkem.
Szabadon éljek, tiszta szívből,
Láncaim eltépjem: szálljak.
Valami őrült, szent erőtől
Hajtva a prédáddá váljak.