ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

/Ez a ciklus nem széplelkeknek, hanem keményszivűeknek és keményszavúaknak való. (Esztétikai értékről vagy értéktelenségről most nem beszélek.) /

* * * * * *

0.

Mit jelent az közöttünk: "szeretlek"?
E szóval egymásnak mi mit adunk? -
Segíts nekem, ne legyek eretnek,
ki szerelemmé költi igazunk.

(2005. jan. 11.)

* * *

I.

/REZIGNÁCIÓ/

Mondani tündöklő, igaz szavakat
nincs értelme. Nyilvánvaló minden.
Minden elvetélt érzés a szívben
semmi más: megoldhatatlan feladat.

Emelni közétek válaszfalakat
így: a szokott azért is!-szelíden
sikerült. Mint tagadás a hitben.
Önjelölt szofista, dicsérd magadat.

Dicsérd: a szenvedésbe dobtad újra -
ezt akartad - magaddal világod,
átigézve másra is halálod.

Szeretsz: a kínt ma így osztva, tanulva,
visszájára fordítva a lángot
bukásoddá hamvadt szárnyalásod.

(febr. 11.)

* * *

II.

/REMÉNY/

szerelem, szerelem, szerelem
és nem számít már semmi
és nincs ész, erkölcs
és mindent szabad
akarni téged
szemed, hajad, ajkad, tested
és te sem számítasz már
jó-e, rossz-e
csak te számítasz
szeretlek
és boldog vagyok
van anyám
és örökké lesz
és karácsony
és a szex soha nem megy ki a divatból
és szívem egyetlen szerelme
és fázom, Krisztián
és macska vagyok
és betli

sírtál
és összegömbölyödtél
és átöleltelek
és nem csókoltál meg
és beszélgettünk arról, hogy szeretlek
és aludtál a buszon hazafelé
és fogtalak, hogy el ne dőlj
pedig nem dőltél volna el
sírtam
és írom ezt a verset
ami arról szól:
nincs remény

(febr. 11.)

* * *

III.

/SMS-NÉGYSOROSOK/

Tűz, ami újrateremti a poklot,
"Nem szabad!": érti a szív a beszédet -
önmagad átkait újra te hordod,
lángjuk a vágynál jobban eléget.

- - -

Szeretek, s adom át is a lángot,
tűrni nehéz most áldozatul.
Boldog, akit most kínra kitárok:
átveszi terhem, s felszabadul.

- - -

Elhagyatott szerelem tüze égőbb.
Nem tudom élni a józanodásom.
Várni hiába ma többet igérőbb,
mintha tüzedben elégne az álom.

- - -

Hogyan kell szeretni s nem szeretni?
Hogy kell belül sírni, kint nevetni?
Hogy lesz énemmé a hazug álarc?
Őszinte vagyok. Tagadsz-e? Vállalsz?

(febr. 12-17.)

* * * * * * * * * * * *

Téged nem akarlak tanítani.
Más kell neked, megsértelek.
Fájni fog, és nyomni,
S karmolni
Akarsz majd, büdös sajt lesz a mézből,
Valami a mélyből eltűnik.
Ne! Nem akarok tépni.
Besodorsz, s én is útált
hatalmammal.
Legyen hozzánk irgalommal
Isten, s mi magunk, hogy
elvetett magunk gyümölcsöt
teremjen.

/Timi, febr. 17./

* * * * * * * * * * * *

IV.

/HARC/

Nem szenvedek.
Ez harc, nem szenvedés.
Érted folyik, azért, ki vagy,
és magamért, azért, kivé teszel.
Te vagy, ki harcolsz tenmagammal:
ellenségem, hisz szeretlek,
barátom, hisz szeretsz,
akit gyűlölök, mert szeretnem nem szabad,
és szeretek, mert gyűlölnöm nem lehet.
Önzésem akarna irgalmatlanul,
s így veszít el téged,
s magát is mindörökre,
mert építesz, ha nem rombolok,
s rombolok, ha nem építesz.

Ha legyőzöl, veszítelek kezemből,
ha legyőzlek, veszítesz el kezedből,
mint angyal ejti semmibe a lelket,
mert gyengébb, mert erősebb;
de nem lesz meg a te akaratod
és nem lesz meg az én akaratom -
legyen meg a mi akaratunk
értem, magadért,
nem egymásért...

Győzz, jaj, győzz.

(febr. 19.)

* * *

V.

mindennek mélyén
minden szerelem mélyén
minden kín mélyén
minden önfeladás mélyén
minden önátkozás mélyén
minden ki nem mondott mondatom mélyén
minden meg nem tett tettem mélyén
minden őrültségem mélyén
bárkihez való viszonyom mélyén
nem rejtezik más
nem rejtezik több
se kevesebb
csak ez:
"Szeress engem!"

valamikor valamit elvesztettem
s most már nem lehet nélküle élni többé
és nincs neve
csak a te neved
és nevek még
mint szikrái a névtelen tűznek
amit megvakultam látni
ti maradtatok, lettetek
és kevesek vagytok pótolni a Lángot
a hiány lesz égetőbb
ha gyógyulni kezd a szem
ha pislákolni kezd a fény
de látok -
köszönöm ezt is
köszönöm

(febr. 22-23.)

* * *

VI.

Nincs senkim, semmim.
Tudom, Robi, te vagy.
De nem vagy asszony,
a másik princípium.
Nem tehetsz férfivá,
gyerekké,
apává.
Csak az örök hiány kering velem,
végtelen ámokfutásban
asszonytól asszonyig,
tagadtatástól tagadtatásig
(rossz nekik, épp ezért:
szeretnek, és el kell távolodniuk).
És a forgás egyre gyorsabb,
a hiány egyre követelőbb,
a lélegzet egyre zihálóbb,
a szerelem egyre gyűlöletesebb,
nem tudom, mi lesz velem.
Már régóta nem tudok kérni:
minek?
Csak a tagadást írom,
a reménytelenséget,
a bocsánatkérést szenvedésemért,
miért?!
Nem tudok hallgatni,
a hiány tűrhetetlen már,
nem akarom írni: segítség,
mégis írom, lám,
vakulj meg, Timi:
ne olvashasd, éget,
nem tudom, mit mondjak magamra,
írnom kell,
éget,
bocsánat, [áthúzva]
mi van veled, Krisztián?!
vesszen minden
később szenvedni fogok
kit érdekel?
csak az űr
semmi más
tűnjön el
végtelen
meghalnak
zokogok
nincs senkim, semmim.

(febr. 28.)

* * *

VII.

/NAGYPÉNTEK/

ma sírtam hazafelé
(szégyelltem)
nem volt oka
nem volt senki, semmi
most nem vagyok szerelmes
most sokkal jobban fáj
most nincs, aki elfedje
a hiány szükségszerűségét
ne hagyjatok magamra
mindenem odaadom
hogy mindent kapjak
nem adtok semmit
mert nem adtok mindent

nem vagyok egészséges
nem tudtok segíteni
nem bírtok el
meghalnék értetek
két legyet egy csapásra
de fájna
kell a haragotok
pofozzatok fel
szeretlek, szeretlek, szeretlek
ezt mondogatom már évek óta
és nincs tárgya
bolond vagyok
és mindenre képes
én, én, én
ne legyen többé?
lesz
mert szer...

(márc. 25.)

* * *

VIII.

/TÖREDÉK/

Szeretve voltam s tudtam is szeretni,
úgy, ahogy te kívántad magadnak,
úgy, ahogy a mártírok tagadnak
hamis istent, s csak Őt tudják szeretni.

Így volt. De többé nem tudlak szeretni.
Bálvánnyá tett átkozott hatalmad.
Mindenható uramnak akarlak,
s e kívánsággal kárhozat szeretni.

(jún.)

* * *

IX.

/lásd: Szerencsém évadában/

(jún. - okt.)

* * *

X.

nem bírtam el
nem sikerült
hazug volt
nem szeretek
csak a régi fény
másképp
kegyetlenebbül
hogy régivé romboljon

belátsz
bölcs vagy
és nem jajongsz
segítséget
csak te magad
egyedül
ostoba

íme
lássák
amit láttatni akarok
hogy meggyógyítson
a betegség
hogy szenvedek
hisz szeretnek fenn

elég volt
fáradt vagyok
fásult
nem számítasz már
elmúlik minden

szer...

(nov.)

* * *

XI.

/T/

Egy ember, akit választottam,
vagy választott öntudatlan ő;
s most nem tudom, miért rossz,
miért szenvedek (hamis szó),
csak egy ember,
de semmi nincs, csak ember,
csak ők és ő,
mint elfelejtett értelem,
az egyetlen kapuk,
önmagamra nyílók -
s más, ismeretlen, vonzó szobákra;
csak egy ember,
végtelen és halandó,
otthon, mint az Otthon,
élesen sajgó édes seb,
mindennapi Édenek emléke -
de ő, mint egymaga, csupaszon:
egy ember, én,
ahogy magunkat tiszteljük,
a feladatunk,
az egyedül Létezőt,
a sok Mást:
mégis kevés.
Csak ő és ő.
De épp elég,
vagy épphogy elég -
két kapura a Pokol,
így is élhetek,
és így is adhatok;
magamon dolgozom,
mert el én veszhetek,
s nincs más felelős.

Egy ember, akit választottam,
de csak magamért,
hogy adhassak,
hogy megmentsem magam,
hogy túlléphessek magamon,
hogy túlléphessen magán.

Csak egy ember.
S úgy, mint ember.

Imádkozzatok értem.

(nov. 26.)

* * *

XII.

/STB./

(2005. nov. - ... )

* * * * * *