Timi és Robi
/Azt hiszem, én itt ezúttal csak az "és" vagyok :)/
Macska lépte ível át a tájon;
tűz-szemével mosolyog a sorsra.
Aggódó jövőkön áthatolva
érzi: valóvá lesz macska-lábnyom.
Kényesen megáll a mai lápon,
s keservesen nyávog fel a Holdra:
miért b*ssza el sorsát naponta?
Miért nincs üdvösség e világon?
Szenved, mint egy macska szenved olykor,
puha kézre, gazdaölre vágyik,
menedékre vicsorgó gonosztól;
sorsát tudva és feledve váltig
minden romlott húsba belekóstol:
boszorkány, ki házimacskát játszik.
* * *
Költő ballag szem-nem-látta tájon.
Összébb húzva fekete magányát
nem hiszi a test feltámadását.
Tudja: lelke túllép a halálon.
S addig, mássá-nem-lehet világon?
Földi üdvre zárva lénye rácsát
érzelmei határtalan árját
dúlni hagyja, fogva tartva láncon.
Versben küzdve próbál elszakadni
százszor megbánt mai önmagától,
s eltemetett lényegét kutatni
fosztva minden átokvert ruhától -
honnan lesz erő találni önmagára?
Védműveit villám döntheti-e sárba?
2005.
- Babják Krisztián alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges