A tv-ben már este van
Lángolva hagyod el a várost
Vértől dübörgő erek a bőr alatti
Csont feletti tájban
Tudod ott bent
Ahol a puhaságban szív dobog.
Fáradt szemekkel hintázom
Plafon és alagsor között
Karjaim utánad kutatnak
Ölelést vágyó keserű íz
A szájban megint egy szerda.
A tv-ben már este van
A szobában forróság unalom
Az ablakon túl a nyár
Én már őszi avarra hajtott fejjel
Nézném az óriás fákat.
Néha tengerrel álmodom
Szomjasan ébredek
Hosszú esőkkel fordulok
Délre és várom a város
Szélén hogy ki tart velem.
Megérint az a pillanat
Ahogy a szemekbe
Fullad a látóhatár
Kitárt ajtókon tör be a fény
Madarak szárnyán múlik az idő.
De most már jobb hogy
Kutakat fúrok a szélbe
Csobogják fel hangodat
Öntözzenek ahogy álmatlan
Utakon hanyatt fekve eljön az éj.
______
2010-07-14
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges