ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

              

                                 Uram! Fogadj el engem!
                                           / zsoltár/
                                 Te, akit hisznek, vagy hinni akarnak
                                 az elhagyottak, a gyámoltalanok,
                                 akik, ha élnek, akik, ha halnak
                                 keresnek Téged, vezércsillagot
                                 az ég kárpitján, magányuk  fölött;
                                 Te, aki engeded, aki még hagyod  
                                 a reményt  kis motyóink között
                                 léted ábrándjával  továbbcipelni,    
                                 Uram! Fogadj el engem, ha vagy!

                                 Szerettem volna ember lenni,
                                 nem  védtelenség, szirti fagy,
                                 nem kétely, nem meghasonlás,
                                 csupán  emberöltőnyi  pillanat,
                                 élő agyagteremtmény, a képmás,
                                 akibe lelket leheltél,  aki szilárd, 
                                 aki a létezés kódolt láncolatán
                                 viszi a gének lámpását tovább; 
                                 Uram! Fogadj el engem, ha vagy!
                                 Pusztaság voltam, kezdeted, 
                                 magam köré Téged takartalak;
                                 hitből  naponta megteremtelek,
                                 mutasd, ó, mutasd  meg magad!
                                 Alakíts naponta, légy Te a véső, 
                                 mozgatóerőm, büszkeségem, 
                                 mert jobbnak lenni, sose késő;
                                 ó, felejtsd  bűneim, tévedésem!
                                 Uram! Fogadj el engem, ha vagy!
                                 Valóságképzet! Nem festett egek,  
                                 nem díszek, szobrok, szolgálók 
                                 hoznak elém , ha látni vágylak;
                                 oltárod  mindvégig magam leszek,
                                 áldozok neked, Életnek, Halálnak; 
                                 Engedd hallani itt belül szavad!
                                 Bárányod vagyok, tévelygő fiad ,   
                                 emberöltőnyi  léte egy villanásnak;
                                 Uram! Fogadj el engem, ha vagy!
                                     _______________________  
                                       á t d o l g o z á s
                                 Szombathely, 2012. szeptember 28.