csillogását a hajába sodrom
a nyárnak és a szelekbe kiáltott
álom megkopott képeit eloldom
bekopogott az éj és megállt ott
mellette kikócolta a hajnalt fényt
lopott míg ringva álmodtam az alkonyt
egy hervadó szépség koldusaként
a pirkadat elérte mint egy asszonyt
az égalját még karcoló fuvallat
és suttogás a vágyak ölében
hallgat a végzet akit a sors vallat
az éjbe rejtett szótagok öblében
hangtalanul sötétségbe szórtak
és a szavak omló selyemről szóltak