Vadlibák
A harag slungja semmin nem visz át,
húzz délfelé, akár a vadlibák,
míg minden kékbe oltja álmait,
és megcsillan a szárnyakon a hit.
Egy önjelölt suhogva leng elől.
de üzenet zubog a fény felöl,
s az iramon sem csökkent a csapat,
csak megfontoltan vezért váltanak.
Micsoda összhang, mennyi szeretet
röpíti azt a madársereget,
míg átszakítják a látóhatárt,
az ember nézi, mégsem eleget,
mert úgy röpüli át a kék eget,
mint csapatban ki még sohase szállt.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges