ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

9:30. Este. A megfigyelt alany valószínűleg tisztában van azzal, hogy megfigyelik. Reggel fél 10-kor ugyanis - a délelőttös kollega feljegyzései szerint - aludt. Az ágyában. Vagy kevésbé felkészült munkatársam eszén túljárva csupán kitömködte a takarót, míg a város egy ismeretlen pontján ivott. Egyesek ugyanis látni véltek egy kalapos, zilált, össze-vissza vágott arcú egyént az egyik belvárosi presszóban a nevezett időben.

A személyleírás mindenesetre meggyőző. Korábbi feljegyzéseinkből ugyanis tudni véljük, hogy a kolléga kielégíthetetlen megújhodási vágyából fakadólag minden páratlan hét egy adott napján éjjel, délután, délelőtt vagy hajnalban ittasan hazaérve heveny borotválkozásba kezd, ezzel fejezve ki magának és a potenciális megfigyelőnek abbéli szándékát, hogy többé nem iszik és nem dohányzik és egyáltalán. Temporális koordinációs problémái okán azonban a borotválkozás nem, arcának össze-vissza kaszabolása viszont sikerül. Ilyenkor mindig a beszédes nevű KV-tól idéz: így megy ez - muszáj lumpolni tovább.

A személyleírás tehát meggyőző, az időpont megjelölés azonban nem véletlenül kétértelmű - azazhogy inkább félrevezető - számítottunk rá, hogy a kevéssé megbízható Beavatottak majd kiszivárogtatják az információt a beszédes nevű KP titkos aktáiból. Így rendelhettek be engem az esti műszakra. És ahhoz jóval korábban kell felkelni, hogy én ne lássam, amit látok.

Tehát. 9. 30. Este. Azaz 21:30. A megfigyelt alany valószínűleg tisztában lehet azzal, hogy megfigyelik, mivel már fél órája, a megfigyelés vonatindulással egybeeső kezdete óta láthatóan komoly vizelettartási problémákkal küzd, és láthatóan még fél 10 előtt szeretne mellékhelyiségbe, vagy mellékhelyiségnek általa kijelölt helyre jutni. Vagy tisztában van vele, vagy mindig tetszeni szeretne másoknak, mindenesetre a Barosstelep felé tartó vonaton csak úgy sziporkázik. Legalábbis önelégült és egyszerre szenvedő (nagyon kell vizelnie. Mondja is bókból a pár órája ismert mellette ülő lánynak: olyan vékony vagy, mint a vizeletnek az sugára, és a altáji hasonlatokon az út további részében sem tud túllendülni) - önelégült és szenvedő arckifejezéséből mindenesetre erre következhetünk. Ennek ellenére iszik, feljegyzéseink alapján nyilván azért, mert megint nem sikerült borotválkoznia. Abbéli értetlenségét fejezi még ki a vonatról való leszállás előtt közvetlenül, általunk valószínűsíthetően puszta tetszeni vágyásból, hogy vajon a vonatra kinek a megtévesztése végett írták ki a Dunaújváros feliratot, mivel minden épeszű ember látja, hogy ez nem egy város, nem is új, inkább ótvar, pláne nem Duna, pedig az szép, ahogy mondta Attila is, szóval nem város, mert megy, és beszállnak rá emberek, és vonatként néz ki, nem Dunaújvárosként, nem is érti.

Közben már leszállnak, újságom elrakva leszállok én is, azt sem értem, folytatja az alany, hogy mi az, hogy gyorsított személy. Képzeld el, hogy nézhet ki, súgja a bolondos lánynak 21:29-kor, épp elég hangosan azonban ahhoz - talán szándékosan -, hogy mi is meghalljuk. Sajnos szellemességét némiképp ellensúlyozza az a tény, hogy összegörnyedt feszülő hólyagjának nyomásától, és így, előre kigombolt sliccel kezd bicegni erőltetett menetben elveit feladva fa híján immár egy óvoda kerítése felé. Balszerencséjére mikor a már emlegett vékonyka sugár szélesebbre dagad, jön el a fél tíz, így feljegyzéseimben a megfigyelést rögzíteni vagyok kénytelen.

Pillanatnyi szégyenérzetét azonban megkönnyebbülése és a lánytól elorozott következő sör azonnal oldja, így három perces folyamatos enyhülés után 21:33-kor kifejti abbéli nézeteit, hogy a farsang helyszínét eltéveszteni képtelen, ne aggódj, mondja, ezerszer jártam itt, reggel is, este is, részegen és másnaposan is, és mindig a Levélke vagy a Tátra utca neve jut eszembe, de mindig felvilágosítanak, hogy az utca neve nem ez és nem amaz, sőt, még köze sincs ezen utcák elnevezéséhez, és ezt azóta sem felejti el - nyugtatja meg a lányt, míg pulóverét sörrel kínálja. Azt azonban tudom, mondja magabiztosan, hogy itt le, az alujáróba, aztán jobbra, aztán egyenesen, aztán majd kérdezősködünk. Húsz percnyi gyaloglás után az egyre feszültebbé váló hangulatot oldani kívánván a megfigyelt személy újra kifejezésre juttatja közlekedésügyi műveltségét, midőn azt a metafizikai problémát hozza szóba, hogy vajon a közvetlen vonatok olyan tekintetben közvetlenek-e, hogy betessékelik magukba az utasokat, és azonnal megosztják velük a hangszórokban élettörténetüket, és hogy vajon ugyanezek a vonatok jelölhetőek-e meg olyképp, hogy állomáson tartózkodóak, és ha ez így van, feszélyezettségük vajon miért csak az állomás elhagyása után oldódik. E kevéssé szellemes anekdoták azonban megfigyeléseim szerint képtelenek oldani a lány növekvő aggodalmát a fölött a tény fölött, hogy neki is lassan kellene egy zárt, diszkrét helyiség, de nem, neki nem jó az árvaház kerítése, ami mellett most épp elsétálnak, kár, mondja a megfigyelt, és a lány aggódik ezért és azért is, mert közben Nagytétény hatátára érnek, és a megcélzott objektum a településen belül található.

Némi ugyanmár és nemtévedtünk el után a fiú félrevonul, hogy van egy kis elintézendője, telefon, privát, mondja, maradj csak, a sínekhez sétál és diszkréten megkérdi a házigazdát, hogy ugyan merre is lehetnek, majd mikor a lány feléje tart, szégyenét leplezendő nyomja meg a telefont és beszél tovább a kagylóba - igen, persze, Veréb, gyere csak te is, jó lesz a buli. Friss, ámbár hiányos információt azonnal a lánynak, és nekünk is kiadva teszi hozzá a telefon zsebbe süllyesztése után:egyébiránt kitettek egy óriási makedón zászlót az ablakba. Nem téveszthetjük el, és megpörgeti a lányt, keringőznek kicsit, majd a pillanatnyi szédültséget felhasználva elindulnak vissza a vonatállomás irányába, mintha erre már jöttünk volna, mondja a lány, á dehogy, annyira ugyanolyanok itt a házak. az árvaházak. az óvodák. a barosstelepi vonatpályaudvarok.

Fél 11 előtt pár perccel a fiú reményeit félig-meddig siker koronázza, mikor is a lány szól - ott egy zászló. A fiú sanda félpillantást vet a mutatott irányba, majd a helyzetet felmérve, az úttestet bámulva felsőbbrendűen kérdezi: vörös alapon sárga napot látsz rajta? azt - válaszolja lány. Jól van, akkor az valóban egy makedón zászló, tereli a fiú földrajzi tájékozottságáról számot adva a lányt az épület felé. A fiú átöltözik, felveszi az újságíró-kollegájától kapott autentikus vegyvédelmi felszerelést, míg a lány Piroskának öltözik be. Csengetnek. Az ajtóban egy kapatos Zorro, egy betépett Darth Vader, egy kommunista, többszörösen kitüntetett szerelvény-szerelő, két cigánylány, egy földön fekvő Freddy Mercury és egy csillagfejű (sárga, karton, 4 ft ápiszban) csavarhúzó (piros spirál fényes papírból, madzagon, húzza maga után, ápiszban 6ft/ív) fogadja őket. A házigazda kilép eléjük. Kézfogás. Welcome drink. Én is belépek. Műszakom lejárt. Egyébként is, a megfigyelt személy némileg skizofrén módon az imént invitált telefonon. A házigazda odébb hív minket, engem és a megfigyelt személyt, minket már, engem már, mert fél 11 van, és rám kacsint - perpillanat nem tudtok lejutni a pincébe, ahol aludhattok. Valaki összefosta a lépcsőházat. A bulinak nemsokára vége. Ha már úgyis vegyvédelmis lettél, játssz egy kő-papír-ollót Darth-al. Az ő karosszériája is bírja. A vesztes meg majd szart takarít. A reakció feljegyzése sajnos hiányzik jegyzőkönyvünkből - az idő is lejárt, és hát - dolgunk akadt.