Temető. Megnyugvás. Kegyeletteljes, végső búcsú színhelye. A búcsú az emberi tisztelet és méltóság kifejezésének egyik gesztusa. Lehet egyszerű, hivalkodó, versengő, mint maga az ember és az általuk emelt síremlékek. A fájdalom és veszteség kinyilvánítása hol hangosabb, képmutató, túlcicomázott de nem mindig feltétlenül őszinte, s ez nem csupán pénztárcafüggő. Egy-egy ilyen ünnepre egész iparágak épülnek. Az egyszerű fakeresztek, márvány obeliszkek, kopjafák, különböző méretű családi kripták, mind-mind üzenet a mai kor emberének a holtaktól az élőknek a mulandóságról. Ahány kultúra, annyiféle memento, megannyi üzenet...
Temető. A halál, a félelem és a hit találkozása. A sírkert némasága tiszteletet követel. Kapcsolat az élők és holtak között. Ki ahogyan tiszteli a halottait, olyan az élőkhöz való viszonya is. Gondoljunk csak a hangoskodókra a temetőkben vagy a vandál sírrongálókra.
A halált hívő és nem hívő egyaránt igyekszik elfogadni, és a maga módján értelmezni, feldolgozni. Az elmúlás, a halál az élet része, természetes jelenség.Vannak, akik hisznek az örökkévalóságban, nekik valamivel könnyebb beletörődni a megváltoztathatatlanba.
November elseje a Mindenszentek ünnepe, a halottak napját a katolikusok november 2-án tartják. Különböznek a kegyeleti szokások, de mindenki megemlékezik elhunyt szeretteiről. Ilyenkor útra kel az egész ország. Félúton a temető, az örökkévalóság kapuja...
Jut eszembe! Kapu. Ilyenkor a különböző iparosok, kistermelők is kipakolják áruikat, amelyek nem feltétlenül, de valamelyest az ünnephez kapcsolódnak. A nagy jövés-menésben az útközben megéhezőkre és a gyerekekre is gondolnak. Sült gesztenye, édesség és forraltbor illat keveredik a krizantémok illatával...
Az ünnepek előtti hetekben, napokban rendbe tesszük a sírokat, aztán gyertyákat, mécseseket gyújtunk halottaink lelki üdvéért hitünktől függetlenül. Milyen szép is ez az összetartozás! Találkozás rég nem látott rokonnal, ismerőssel, csendes, meghitt beszélgetések, és kisgyermekek ujjongása a parányi tüzek felett. A sírokon koszorúk, millió fehér és színes virágtakaró.
Lobognak a gyertyák. Egyszer majd értünk is. Viszont sosem tudhatjuk, mikor és mennyi...
Születéskor fénybe érkezünk és – hitem szerint – az örök mennyei fényességbe juthatunk a feltámadás által, aszerint, kit hogyan ítél meg a Teremtő. Évezredek óta mondják:
Van ott fenn egy ország...
A kapu mindaannyiunk számára nyitva áll. Rajtunk múlik, át akarjuk-e segíteni lelkünket az örök életbe...Vajon tudunk-e mindenkit igazán szeretni, és mindig jót cselekedni? „Isten a szeretet”- így fogalmazta meg a lényeget János apostol a legrövidebben. Az igazi szeretet ismérve az áldozatkézség és a megbocsátás. Van-e bennünk kellő akarat a szeretethez? Nem csak szeretettel kell akarni, hanem akarni kell szeretni is! A szeretet a legnagyobb ajándék, általa minden lehetséges. Én hiszek a szeretet erejében.
„Az örökkévalóság elkezdődött!
Bármi is történik, bármilyen fájdalom is ér bennünket, ne adjuk fel! Higgyünk a szeretet végső győzelmében! Higgyünk abban, hogy mindennek ellenére van feltámadás, van örök élet.” (Böjte Csaba)
D. Bencze Erzsébet: AJTÓK
Amikor először nyílt ki ajtóm,
küszöböm előtt felsóhajtott:
mennyi titok, kérdés, ölelés,
mennyi csikorgás, csók, kísértés!
Szívem és ajtóm betessékelt.
Száz út hívott, elragadott…
Ajtóm felmordult, akár a tenger,
de muzsikált, mikor hazataláltál
lemosni az út porát,
hogy átölelj, hogy újra láss.
Aztán eljött Érted a végső csend,
a végetnemérő éjszakád…
Ajtóm bereteszelte az idő.
Éveid közt a szeretet,
lábad nyomán rőt levelek...
Maradék reményem:
ajtóm zöldre festem,
kékítem arcomat az Éghez.
Nem Te jössz, én költözöm Hozzád.
Tárd ki a mennyország ajtaját!
(Vigyázat, az ajtók záródnak!)
Lejegyezte: Delacasse Bencze Erzsébet 2015. november 2-án.
*
Saját fotó