egy Ulysses hallucináció taréján
csak Joyce rajongóknak
csontváz síneken döcög az éj
csontváz sminkjén szivárgó fény
lidércfény villog
zöld és piros
piros és zöld
veszettül jelző
vészjelző
csattog a villamos kitérő
réz hógombóc üget
krátermély ostyán
gyermekhad nyalogat
ki tér ő
sok nő s férfi civakodva
és egy idióta
csak röhög
aiaié szigetén faragott nyoszolyán
kirké enyeleg
éjnő ő
kéjnő
bella bello bellissima
bordélyházak kéjhomálya nyöszörög
az apróra morzsolt nyavalyák porát
hinti az éber
némber a gyülekezetre
molyhosbak ökörfark pöfög
virág ő
higanygőzben poroszkál
egy fakó dagerrotípián
nevem virag lipoti
szombathelyről
gyí te fakó gyí te szürke
gyí két lábam fussatok
olyan áldott két csikó ez
egyik sem kér abrakot
morbus vinocus
az ópapa monoklis hippogriffel paroláz
kajánul vigyorog ugrásra készen
egy fekete lyuk peremén
tán szomjas kályhacső
és felönt a garatra
camera obscura
képzelgések ura
mélyén két lámpabél srófolja magát agyon
extázis hangon
nyikorog
petróleum pislákol és
szikrázik még egy utolsót az értelem
sercegő lepke szárnyakon
vakon
főnix a lángokban
hála az égnek
izzó kéjnek
királyi szabadalmazott lopójáték
sorsjegyek
összegyűrt papír zaját vasalgatja egy gnóm
silabizálja szerencséjét
majd elbiceg
roston sült birkavese húgyillata
lengi be a nyüzsgő sikátort
egy tetőtéri ablak a járdára öklendezi
a vacsora maradékát
liccsen
loccsan
odaadtam mollynak
örült is a holminak
hangfoszlányok a kandeláberek búbján
a kacsapöcsenyét
a kacsapöcsenyét
és ismét a sirályok kurtán furcsán
rekécs
rekécs
az apróra morzsolt nyavalyák porát
még mindig hinti az éber
némber a gyülekezetre
__________________________________________________