Zsiványnóta
Suhanunk az éjszakában.
Tegnapoknak döntve hátam.
Vonatablak, senkitükre,
ami hátul, bottal ütve.
Ittissehol, közeltávol,
az éjszaka felnyalábol.
Az éjszaka furcsa görbe,
alkony szorul így ökölbe.
Ami elöl, titokholnap,
maradj csendben, hogyha szólnak.
Ha hallgatnak, kezdj dalolni,
ágy ha vetve, felpakolni.
Ami kint van, idd színültig,
Ami bent van, néma mindig.
Ami bent van, tompa, kába,
és a kint az álruhája.
Mind megdermedt, ami mozgat,
az istenke sínt bogozgat.
Ami fontos, égő csikk csak,
huzat jön be, hogy kidobtad.
Köd előttem, köd mögöttem,
ott se voltam, el se jöttem.
Esküszeg a földre koppan,
hold se rebben, csend se dobban.
Ittissehol, közeltávol,
az éjszaka felnyalábol.
Az éjszaka furcsa görbe,
alkony szorul így ökölbe.
Úton vagyunk: hazaértünk,
imát mond az anyánk értünk.
Csak mi ketten, én meg árnyam
suhanunk az éjszakában.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges