A vers meghallgatásához kattints ide!
érzed
zsugorodik már az idő
ujjaink között
kúszik sisteregve
iszap-nyelve
hordalékán keseregve
lefoszlanak rólunk
a kukkoló istenek
A vers meghallgatásához kattints ide!
kezdetben nem voltak utak
sem szomjat oltó kutak
csak kóbor léptek
vájta vályúk
és harmat vigyázott rájuk
míg gyöngykönnyeket zokogva
a hajnal
ködgúnyáit rakta
kazalba
kapaszkodnék még ma is
a dombtetődre
hantjaim ködében
megfolyt fejfákon vergődő
sebzett sasok között
kapaszkodnék még ma is
a dombtetődre
tekintetem szilánkjain fecseg a határ
idegen szavak
idegen tüzek alkonya ez már
füstbe fojtva a jel
a megannyi rótt jel
az árva kopjafán
tornyok kuporognak bennem
kolompoló harangokkal
szétszéledt nyáj nyomában kongnak
Aknay János: A Megváltó (2010. akril, vászon)
Kattints ide a vers meghallgatásához
adjatok rám gyolcsgatyát
hetyke kéket
és oldjatok pálinkámba
kancalépet
Kattints ide a meghallgatáshoz
hajnalban sírnak a fák
s mint könnyek áztatta lepedő
göngyöli magát
alant a macskakő
és én kopok deresre
csendben
arcomra gyűrve
tenyerem minden ráncát
Illetlenül ne feszegesd. Rendhagyó
helyzetekben udvariatlan minden
kérdés. Kötözni való, aki nem érti:
nincs olyan állapot, amelyben ne lenne
Hol emberek lépte koppan,
ajkukon mosoly dalol,
a szívem a léptükkel dobban
keress, mert ott leszek valahol.
Barlang mélyén,
megkövült kincsek ős-titkáról
suttog úgy a múlt,
ahogy bús-mozdulatlan
sötét szemed óvó leple,
szempillád alól