Vers
Csendes várakozás
Kellene valami karácsony - varázs.
kerestem fenyőillatban, arany ragyogással,
régi díszek... ez csak hangulat, mást szeretnék.
Szívembe nézek, valahol ott mélyen, boldog
melegségben... szeretet ragyog vissza.
Csendes várakozás, lélek-fényben...
Nézz rám, kérlek... szememben, szemedben
béke, szeretet fénye, minden amit adatok.
- karácsony, karácsonyok!
Tükröződés
~ kezdet és vég ~
Éveket kergették, régi képeket pergetek.
Hagyd, hogy vezesselek!
Messze ködös táj.
Oszlik a homály. Zene lüktet, szikláról sziklára fut a tekintet.
Kanyargó út alatt futó kis patak.
Tavak mellett emberek. Zuhogó vízesés siet. Hova a rohanás? A zene ereje visz tova, kis faluba. Bent a házban széles keret. Nézem magam a tükörben. A látvány érdemtelen.
A türröződés csodás a természetben.
Ezer rajz a vízben.
Fák hajlata, színe, híd íve, boltozata.
Lapot fordítok, fűzfa hajlik ott.
Nézd velem a kéklő eget, hegyet!
Tükröz az est.
Megadom magam
Érzed-e,
Hogy tombol,
Mennyire lázad szívemben
A szerelem?
Nem ellened,
Csakis önmagam ellen.
Határozott jogunk van
Saját bűneinkhez.
Magányosan hálok
Hajamban a csillagokkal.
Megadom magam az
Irgalomnak –
*
Útkeresés
Elromlott a világ,
kinyílt egy régi
szelence,
szél fújja porát...
Jobbért sírunk
mind!
Milliók várják
a csodát.
Most nincs
megváltás.
Tudod az utat...
Taposd
- magadnak!
HERVADÓ SZÉPSÉG hallgatag barnájában az estének
(saját fotó)
miközben fénytelen csendben elcsitult
végtelen útján a néma Hallgatás
hol az Elengedés lassan oszlik szét
kialvatlan ráncaiba bújva
a Ringatás öblében a szenvedés
kopott halmai lépteink nyomán
bennünk árkot vésett a Vágyakozás
csendben ültünk a feledés fogatán
ami éjjeli Alkudozás csupán
párájából lehull az est kendője
s a Derengés lenge fátyla befed
