Vers
És csikorogj
Kitépett ajtók, felrepedő padlók
megálló idők, szabdalt nappalok
elfelejtett kávék, keserű barnái
már nem éjszaka, nem nappal
szem lehuny, majd kitár
egy villanás csupán.
Pokoj s nábytkem (František Gellner versének műfordítása)
Fiatalon járták lángokban
a világot – eleinte
önfeledten, utóbb unottan
özvegy-, s ifjakra tekintve.
Csorbakeretek a ház falán,
közömbösen néz képeket
limlom és egy könyvszekrény talán,
mi elnyeli a lépteket.
Kíváncsi, benéz a szobákhoz –
ágy, alatta poros cipők,
éneklő játékbabákhoz
elkísért szerelmes ripők.
Kanapé – sóhajtozást liheg,
rosszul zár ablak, s az asztal
is gyengülő lábakon billeg,
s kéz támaszt fejet csendesen.
S a lélek elkopott sokukban,
örömét elvesztve – sorsuk
töprengő vágyakozásukban
alvó rozoga bútoruk.
A Hold és a világ
A Hold és a világ
A Hold odafent unatkozott,
széthúzta felhők függönyét.
Rég szánta bánatom,
messze nézett.
"Ha lenne egyetlen ember,
tiszta, mint a tenger…"
Valaki chatelt, késő éjjel.
A Hold nézte a sorokat,
meg a világot: egyetlen ember -
olyat nem látott.
Öreg már a szeme, régen nézi
a lenti világot…
***
