Én meghalnék
fogyó álom-Holdként,
hogy újra szüljön Anyám.
Ő meg tudom, feltámadna értem
rügyek füvek katonás rendben
bújnak elő a tavasz vezényszavára
madárcsivit susogó élet
az hallgat csak kinek nincsen párja
Főnysnek szeretettel
Gyűlölj, ha már szeretni félsz.
A félelem vak, árnya nyom.
Neked jobb, hogyha elítélsz,
nekem, hogy megbocsájthatom.