Nemrégen álltam egy tó partján, s láttam csuda szép dolgokat.
...amikor a Jóisten, ezeket a mi furcsa tavainkat megteremtette, egy egészen kicsit szomorú volt és egy pillanatra elmerengett a maga szomorúságán. S mivel épp abban a pillanatban teremtette a mi kis tavainkat, azért lettek ezek a tavak is olyan furcsák és olyan álmodozók, hogy aki látja őket, önkéntelenül valami szépet és kicsit szomorút kell érezzen...
A mese szereplői valóságos emberek... bárminemű hasonlóság... nem lehet véletlen..
- Komolyan vonzódom az emberekhez, néha jobban, mint a saját fajtámhoz, elsősorban végtelen bölcsességük kapcsán.Tudják, mi a szép és mi a jó. Nem alacsonyítanak le veréb szintre, közmondásaikban is ott szerepelek
- Élet, élet, rongyélet! - gondolta kacsamama, miközben frissen kikelt csemetéire tekintett. - Ilyen rusnyát, mint ez a görbelábú, hosszúnyakú, lapos fejű, alaktalan még soha nem neveltem. Legjobb lesz, ha akkorát csapok a fejére, hogy odébbáll, aztán lesz vele ami lesz.
Csapdosta is a fejét rendesen. A rusnya kacsafióka - nevezhetjük rút kiskacsának is -, egyre hangosabban ismételte:
- Mama, mama szeretlek!
Na végre! Az oltárról elhangzott az „Ita missa est”, majd Bernát atya kivonult a ministránsaival Még lengett a bronzharang mázsás nyelve, miután odasózta az utolsót, de a hívők már kitódultak a Templomtérre és beolvadtak a Mihály napi búcsú forgatagába.
- Szép jónapot jóember! Azt hiszem, elírták a cégtáblát odakint. Féregtelenítés, vagy méregtelenítés helyett, kéregtelenítés és kérgesítés van írva. Ennek a két szónak valahogy nem találom az értelmét, így csakis elírásról lehet szó. Jó szándékkal jöttem, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe, esetleges megrendelőik előtt