ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

„Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk verve, emberek.
Elalélok, és a szálkák fölriasztanak.
Ilyenkor metsző élességgel látom a világot.”
/Simone Well/

Furcsa, ködös légkör, a világ peremére szorult tárgyak, ősi érzések, síron túli csönd, s néha a dermesztő némaságba belezúg valami megmagyarázhatatlan hangfoszlány. Talán csak a fantáziám szülötte, de lehet, hogy a lelkek szférája önti ki fájdalmait és örömeit egy másik individuum előtt.

"Ma későn este - zárás előtt pár perccel - egy városszéli bevásárló központban, eddig tisztázatlan okokból egy fiatal férfi lövöldözni kezdett, melynek során 21 ott tartózkodó /dolgozó, vásárló/ személy életét veszítette. Az elkövető tettének végrehajtása után lőfegyverét eldobta és kezét felemelve - mosolyogva - megadta magát egy biztonsági feladatokat ellátó üzleti dolgozónak. A rendőrség a tettest letartóztatta, és a nyomozást elindította. Az ügy fejleményeiről folyamatosan beszámolunk a későbbiekben".

Tizenhárom perce nézek egy pontot a plafonon.
Elvileg, ha hiszek benne meg tudom mozdítani.
Állítólag.
Nem tudtad?
Sőt, lehet hinni úgy is, hogy közben egy csomó mindenben nem hiszel… zavaros?
Az.
Tizennégy perc.
A pont változatlan, a hitem fogyóban.
Nem teszek fel kérdéseket, aki kérdez az túl sokat akar tudni. Egyre többet. Kezdődő anarchia.
Miért?
Csak.
Hinni kell, megmondták. Legalább kétezer éve ez az ukáz.

- Asszony! Mi ez a csim-bumm cirkusz az ablak alatt?
- Mi lenne édes egyetlenem, emberjogi tüntetés!
- A rosseb egye meg, ki tüntet már megint és miért?
- Drága párom, a sok sületlenséggel szemben, most valami igazán fontosért tüntetnek a lányok.

- No, fiam nem vagy már gyerek, épp ideje, hogy felhagyj ezzel az ostoba hobbival. Még nem is éltél, amikor ezek a csotrogányok jogszerűen rótták, nyűtték és mérgezték az utakat. Egyáltalán nem értem, mi vonz hozzájuk ilyen megmagyarázhatatlan módon. Az egész hátsó udvar, sőt még a kert is tele van velük. Alig tudok bejönni, kerülgetem őket, mint egy giliszta a földalatti jobbra-balra útjain.

A tizenkettedik hattyú

Bizonyosan az idő villámgyors száguldása is szerepet játszik abban, hogy egyre közelebb kerülnek hozzám gyermekkorom nyarai. Mintha csupán röpke pillanatok teltek volna el, úgy suhan el már-már fénysebességgel életem száguldó hullámvasútja. Néha beleszédülök hatalmas magasságaiba, levegő után kapkodok a nagy kanyarok előtt, akár a magas csúcsok meghódítói, hogy aztán mielőbb célhoz érhessek a lejtős szakaszokon.

Minden jó vívmány hamar elterjed globalizált világunkban, így, miután az öreg kontinens németalföldi országában hellyel-közzel ma is legális az eutanázia, képzeljük el, amint ez világméretűen és demokratikusan bárkinek alanyi jogon jár majd. Most épp egy másik országban vagyunk ahol a következő párbeszédet sikerült csalafinta módon közkincsé tenni.