Próza
Este a konyhában 1951
Drága dolog a petróleum. A boltba vitt az ember egy üveget és abba mérték pénzér´ Nagymama csak későn gyújtotta meg - az üvegcilindert leemelve - a lámpabelet, mikor már alig láttam nagypapa lábait a lavórban. Azt minden este megmostam, ahogy az Úr a Tizenkettőét. (Azt a plébános úr mesélte a múltkor.) A sparhelt vasszáján keresztül kiviláglott néha a maradék tűz lángja, ha lobbot vetett még egy-egy lapuló ágdarab.
Mama
Nálam hagytál valamit, akkor régen. Már nem is tudom, pontosan mikor is volt. Arra még emlékszem, hogy sokat beszélgettünk.
Az öledbe vettél és törökmézzel kínáltál. Akkor utáltam a törökmézet. Keserű volt és ragadt. Féltettem a tejfogaimat.
Az agárdi légi csata...
Azok a csodálatos férfiak!
Így hívták őket. Így emlékeztek arra a maroknyi, bátor kalandorra, akik kezdetleges szerkezeteikkel meghódították a levegőt, valóra váltva az emberiség évezredes álmát: repülni, mint a madár! Ők voltak azok férfiak, akik törékeny lélekvesztőikkel felemelkedtek az ég kékjébe, és bebizonyították, hogy a levegőnél nehezebb tárgyakkal is a legyőzhetik a gravitációt.
Kamion
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kamionsofőr. Dánország volt a hazája, de ország-világot bejárta már kamionjaival. Egyszerre persze mindig csak egy volt neki, de néha le kellett őket cserélni.
Kilenc nap
A falak tiszták és vakítóan fehérek. Néha az embernek olyan érzése támad, hogy a közéjük bezáródott szagok, a néma sikolyok, a gépek lassú, halk moraja egy egészen más világba húzza át. Pedig semmi extra. Négy fal, két ablak, négy ágy. Az ágyak évek óta úgy állnak egymás mellett, mint egy kifeszített sóhaj. A levegő csak akkor lengeti meg a sárgás, kopott függönyöket, amikor az ajtón belép az élet, és mosolyogva körbenéz.
Négy asszony
Arra az idegesítő sírásra ébredt, mint már két napja mindig. Néhány óra és újra a követelőzés. Ösztönös hajnali mozdulatokkal simítja a homlokát, öleli, kínálja, ringatja. El kellene már indulni. Hajnalodik. Nem akart éjszaka menni, mit mondana? Miért megy gyerekkel éjjel a Neretvára. Bár egy halott már akármit megtehet. Jó lesz így nappal. Kisebb a feltűnés, majd azt mondja, friss hideg víz kell a vérfoltos ruhák mosásához. Ha egyáltalán kérdeznek valamit. Azóta senki nem áll vele szóba, még az asszonyok sem. Ő nem akasztotta fel magát, mint sokan, akik nem tudták titkolni, mi történt velük.
Életkép
Első ránézésre olcsó kis presszónak mondaná a szemlélő a helyet, ha nem volna annyira jellegzetes összetételű a közönség, félreérthetetlen a két játékgép jelenléte, valamint a talponállókban szokásos könyöklő alkalmatosság – ha egyáltalán tud még bárki is talpon állni itt ezen napsütéses szombat késő délután.
