A jelen romjain
- theodor emlékének ajánlva
„Nem érzed-é, hogy az ég büntetése / Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül, / A város pusztul, durva idegen nép / Tiporja el arany vetésidet, / Szétbomlik a rend, senki sem parancsol / S szót nem fogad.”*
Sötét felhők gyülekeznek Európa egén –
„El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék,
Néha visszanézek -
Szeretnék úgy tükörbe nézni,
hogy azt lássam, aki voltam,
mikor? Azidőben, azelőtt...
Úgy döntöttem, vissza -
amíg lehet - a régi időbe.
Egyedül. Nézd majd minden
- léptem!
Zűrzavaros világunkra néha
visszanézek, elég volt!
Biztos kezet keresek, s
tisztességet!
2023. május 12.
Az ősz fakó sanzonja
saját fotó
Egy bársony-esti alkonyon
az ősz még visszatekintett
a lehajló ágak alól,
s elhegedülte sanzonját
fakó levelei húrján.
Remegő lilák
Bőbeszédű ma az ég…
Visszafojtott lélegzettel figyelem
Titokzatos tündöklését.
Míg a remegő lilákat nézem,
A csillagokkal nekem üzentél.
Nem voltál több,
Mint egy befejezetlen álom,
A hajnali derengéssel szememről
Ellebbenő színezüst fátyol,
Mi szertefoszlott az éjszakákon.
Sietni kell.
Nem késhetem le a nagy találkozást,
Mielőtt megszűnik a ragyogás,
S a pirkadattal felszálló köd
Ellepi a szemhatárt…
*
Foto: Pinterest
Ma már...
Ma már...
( egyszerű, spontán írt vers)
Le kellene írnom, mint korábban tettem
ha valamit erősen, és mélyen éreztem…
Amikor úgy fájt még az is, ha nőtt a falevél,
s mikor hálás voltam a kedves szavakért…
Amikor a csendre olyan nagyon vágytam
s mikor boldog voltam, mert gyerekmosolyt láttam…
Mikor a hazugságoktól megrepedt a lelkem
s amikor ültem egyedül… darabokra törten
Amikor mély sebeimet jól összeférceltem,
a nagy görbületből felegyenesedtem…
Színes palettákra festettem szavakat
fényüket vesztették már a sok évek alatt…
Csendes várakozás
Kellene valami karácsony - varázs.
kerestem fenyőillatban, arany ragyogással,
régi díszek... ez csak hangulat, mást szeretnék.
Szívembe nézek, valahol ott mélyen, boldog
melegségben... szeretet ragyog vissza.
Csendes várakozás, lélek-fényben...
Nézz rám, kérlek... szememben, szemedben
béke, szeretet fénye, minden amit adatok.
- karácsony, karácsonyok!
Tükröződés
~ kezdet és vég ~
Éveket kergették, régi képeket pergetek.
Hagyd, hogy vezesselek!
Messze ködös táj.
Oszlik a homály. Zene lüktet, szikláról sziklára fut a tekintet.
Kanyargó út alatt futó kis patak.
Tavak mellett emberek. Zuhogó vízesés siet. Hova a rohanás? A zene ereje visz tova, kis faluba. Bent a házban széles keret. Nézem magam a tükörben. A látvány érdemtelen.
A türröződés csodás a természetben.
Ezer rajz a vízben.
Fák hajlata, színe, híd íve, boltozata.
Lapot fordítok, fűzfa hajlik ott.
Nézd velem a kéklő eget, hegyet!
Tükröz az est.
Megadom magam
Érzed-e,
Hogy tombol,
Mennyire lázad szívemben
A szerelem?
Nem ellened,
Csakis önmagam ellen.
Határozott jogunk van
Saját bűneinkhez.
Magányosan hálok
Hajamban a csillagokkal.
Megadom magam az
Irgalomnak –
*