fáj?
könny nem lehet.
fájt? mondd.
csak tánc,
csak átkozott,
képzelt,
tűzvörös tánc volt.
fájt valaha?
latyakban gázol
eltévedt gondolatom
sarat fröcsköl rád
magára árvul magadra ébredésed
lóg a széken átizzadt ujjasod
kisuvikszolod fénytelen szemeid
bekötöd kardod fölsebzett markolatját
Pajzán tavaszi szelek
Most is ugyanúgy fújnak
Emelgetik
A könnyű
Szoknyákat
mért hitted hogy gyökereid
megvédenek ha rád tekerem
az elevenség kínját?
Nem születtem zsidónak,
cigánynak,
de az én fiam
épp olyan kisgyerek,
mint kinek a skorbuttól vérzett
az ínye,
és ha nem látta senki,
loppal bogarat
evett.
Hullámok
lassan mozogták
körré az időt
valahol mindig nappal van
Lázárok kelnek
alvadt szavakkal
csókmarta ajkukon
felborítják a viharlámpát
mely reszketeg útkeresésüket
bátorította
Ez a mai este
a pezsgővel a tálcán
meg a bécsi keringő
hegedűszóval
olyan később erre
fájva visszagondolós
Elvittem előre ezt a verset!