mind én voltam:
megszültelek, isten!
szerelmesen és vértől viszolyogva.
(stílusjáték)
ó balga ember ki oly büszke vagy
szellemre észre szabadságra
hogyan vélhetted nem
vagy fogoly
testedé mely hol fölemel
hol meggyötör
ezután
belenehezültünk e
ragacsos létezésbe
én tudtam az ősz nem melankólia nem
búcsúzás - szépség gazdagság
a vajúdások fájdalma beérik
megszüli a mindent
Ismét olyan nagybeszélgetős, mélynős - hogy dobjunk itt egy fricskát gyorsan a mélymagyarnak - este volt, amolyan ide is, oda is kicsit beülős, Tisza-parton kóborlós, Bébével. Olyan, amikor a filozófiai okfejtések az idő múlásával egyre magasabban és egyre sokasodva szálldosnak, hogy enyhítsék kissé a város - és a kóbor lelkek - fülledtségét.
hinném győz az ész
utamra lódít a rendbe
- jó anya erős kézzel
mos gyermekfejet
vérig sértettél ma reggel
amikor azt mondtad sietsz
de még visszafordulsz egy
utolsó ölelésre hogy maradjon
valami nap közben idebenn jó
égett a hold tegnap
ahogy derekam átkaroltad