Első ránézésre olcsó kis presszónak mondaná a szemlélő a helyet, ha nem volna annyira jellegzetes összetételű a közönség, félreérthetetlen a két játékgép jelenléte, valamint a talponállókban szokásos könyöklő alkalmatosság – ha egyáltalán tud még bárki is talpon állni itt ezen napsütéses szombat késő délután.
melankolikus ódon tűzfalakon futó borostyán
hideg esőcseppek csillognak mélyzöld mohán
temetői volna az
idill
a ritkuló csonttól görbül a gerinc
vagy utunk ferdülései nehezednek
vállainkra
őszülő tincsek
töredező fogak