Vagyok...
mint a kútkáván felejtett üres pohár,
fészkébe bújó törékeny kismadár,
ki repülni fél...
avaron síró halk zizegés,
szalmaszálon futó remegés
Maradtam volna még..
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...