Péter Erika alkotásai
Mozi
Újra Pest,
a szélesvásznú emlék,
felújított film,
s én – későn jött
helyt kereső vendég,
kapuk, hidak,
fák, tornyok alatt,
képzeletben ismét
téged láttalak;
A halál koszorúslánya
Holbein: Haláltánc-sorozat (Az apátnő)
Lesz-e, aki rám vár,
lócámra leül,
hogy halál-árnyakkal
ne legyek egyedül,
Szelid vágyak*
© Kelebi Kiss István: Toronyszoba
Mikor jég hull, menedék kell,
jó szem, hogy lábam el ne törjem,
Mea culpa
A verset Péter Erika mondja el. Meghallgatásához kattints ide!
Bánattal telt az a nyár,
– nem volt rajta festék –
könny nélküli kertek
színüket vesztették,
Felhőkbe öltözve
Szeretet, s vele a hiány
sűrűsödik bennem,
nap nélkül fakult ki ruhám;
beszegetlen lettem,
Hajószoba
(Képzelt Csa-Csinszka-vers Babits Mihályhoz)
Kopogtattam;
nem nyitottál ajtót,
vendéget nem kívánt
zord hajószobád,
hullámok zúgását
kagylóhéjba zártad,
nem játszhattam matrózt,
Te sem kapitányt.
Narancs (gyerekzet)
Szorgalmasan kocog Sára,
mellénye szép narancssárga,
nappal rikít, éjjel fényes,
ebben futni sem veszélyes.
A tenger metamorfózisai 2.- Dagály
(Saját fotó)
– másnap –
itt a dagály,
a púpos víz elsodorja
a napágy alá rejtett
tarka kavicsokat,
amelyekből
néhány darabot
loptam csak haza,
