Dudás Sándor: Tükrök és trükkök
Kagylót ha hallgatsz:
a csönd magát tagadva
zúgja a tengert.
Sejtem, beteg a
kedves: úgy simítaná
homlokát kezem!
Magányom küldött.
Megérkezésed korrigál:
Téged vártalak!
Cikáz a fecske.
Félelmét kivetíti,
bízza a szélre.
Újságolvasás
közben szíve megállt. Más
bajokra figyelt.
Valamit vágyni:
végtelenre vetülő
hiány érzete.
Tanulni lehet
mindentől. Víztől ivást,
úttól érkezést.
Ibolyacsöndben
megérkezik a tavasz,
kinyílik kéken.
________________________
Kerekül a Hold.
Szemem taván a hattyú
utolsót dalol.
Lenyűgözően
szép látvány: szív-kikötők
hullámverésben.
Ágak kárognak,
ezrével szállnak rájuk
varjúlevelek.
Játékvonatát
figyeli: hol rejtőzhet
a végállomás?
Hóba házikót
rajzolt. Szomorú lettem:
ott fogunk lakni.
Belőletek va-
gyok, hozzátok igyekszek.
Át az életen.
Folyón vadkacsák.
Rohan előttem a víz,
felém a halál.
Szegény a világ.
Tárt karral, kifordított
zsebbel a népek.
- Dudás Sándor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges