Felkavartál...
Felkavartál, mint egy forró levest,
És a benne úszkáló tésztát,
Az azt megérintő sárgarépát,
A húsra fektetett borsószemeket.
Felkavartál, mint egy nyugvó tavat,
Melynek felszíne mozdulatlan maradt volna,
Ha te belém jössz, te angolna,
Hínár-erdőbe vetetted magad.
A vizem megzavarodott,
Ködös a látszat az iszapig,
Benne az alkotóelem, térdig befogadott.
Egy élmény lát napvilágot,
Felszáll a tükrére, ott duzzogott,
Aztán az ár sodrásában elporlik,
- Száz elemre szóródik. –
- Nórica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges