ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Háromszor tagadtál meg.
Akkor leszek,
amikor hitszegő tekinteted
megtalál engem,
kérdőre von;
olyankor átkozott vagy,
a villám visszapillant rád,
olyan egyforma a hideglelésem,
varázsló a délceg sámán.
Kérdezd csak meg hatszázhuszonegyszer;
miért épp te lehetsz
az, aki nem tudja utolérni magát,
hajt, sodor az irritált tudat,
vízbe fulladt tetszhalottként lebegsz,
lila szád megremeg.

Hátratett fél kézzel, hatszázhuszonegyszer
válaszolok rá; igen, én vagyok.
Úgy volt.
Algás kövön csúszik
a ronggyá ázott
tehetetlen lábtagom,
ülök a percenként háromszor verdeső
madár-látta,
áldásos-átkomon.