Holdpont
Oly könnyű a száraz virágpihe,
el is szállok vele a semmibe.
A súlytalan vánkos szabad,
visszahúzza egy rideg
talpalatnyi marad.
Nem a tiéd az otthon melege,
itt csak vendég lehetsz,
ámít az almakompót
forró leve, iszok
a falnak dőlve,
jeges kásává alakul,
amibe léket ver egy kanálnyi
langy-meleg.
Ott csak a szőnyeg alá söpörhetsz,
te vagy a parányi porszem,
hát hajítsd el magad.
Csöppen a csap,
pislantás a másik között,
több vödörbe gyűjtöd,
mit a kapa a földbe ás,
megszilárdítod.
Amíg te műveled meg,
hiába zamatosak a szőlőtövek,
nem ehetsz belőlük büntetlenül;
mind az övék,
s ami marad; a tied,
morzsányi maradék.
Eltűnök innen
a végtelen erdőbe,
a holdtölte utat mutat,
de addig is kérlek,
ne keressetek!
- Nórica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges