Körforgás
Úgy fúj a szél, hogy jegenye fa
apró levelei rubintként csillannak felém.
Kétségeket sodort a partra,
a nádat gyökerestül facsarta,
attól féltünk, hogy a tó kiönt;
attól féltünk, hogy az eső majd folytatja
félbemaradt munkánkat.
A bokor ágai irigykedve nézik
egy másik bokor virágba borulását.
Keservesen sír az ég,
szemein a sötét felhők dagadnak,
régen volt már aszály.
Minden egyes könnycsepp,
mi arcodról legördül;
engem igazol.
Hiszem, hogy a buzgó törekvés
az ember életének egyetlen értelme,
mit a tudat csak lefolytatni képes,
lépni kell, mert a tehetetlenségből
nem született még jó megoldás.
…
Lecsitul a szél,
épül a lélek, elhallgat a szív.
Holnap megint jön
egy újabb
vihar előtti csönd.
- Nórica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges