Kettőnknek
Pontos pont helye vagy az erdő rengetegében,
mint a benne rejtező madarak dicső éneke,
nélkülük kiürülne a zsongás, mit a szent anyatermészet
kettőnknek hozott létre.
Kezünkbe temetett arcunk a másik simogatását várta,
ismeretlenül is, a másikban kerestük a szerelmet.
Egymásnak teremtett az ég, az a szent végtelennel mért
számtalannyi egymás, egymásba fonja közös foglalatát.
Magunk mögött hagyjuk
a sorsszerűen ránk szabott múltat,
s a hintaágyban ringó
szabadságot,
mert bárhová is megyek,
mindegy, csak veled tegyem meg.
Úgy karolok beléd,
mint séta közben az idős párok egymásba,
így elmúlni,
ilyen öregkort kívántam egyszer,
mint mikor végleg bezártuk a kapuajtót,
a merev külvilág előtt,
és nyílt, nyílt, egyre nyílt az ajtó elénk,
csak arra várt, hogy beléphessünk rajta.
- Nórica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges