Színtér
Serény léptekkel rohanok hozzád,
gondolatban együtt vagyunk, időm a tiéd,
nyomodba hajzuhatag zuhan, ráér még a sietség,
mennem kell, de maradni muszáj.
Színtelen térben visszatér az áldott erény,
mit az álom hamar a homlokomra csókol,
személytelen alak után vágytalan tárgy hajbókol,
ahogy Múzsám szolgálja királyának becses nemességét.
Ittlétem olyan, mintha el sem mentem volna,
kegyes a hajdan, ki eddig megfeledkezett rólad,
ébenfekete árnyak a regény végéhez értek,
óh, mond, ugye túl késő sosincs az esti meséhez?
- Nórica alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges