A Művésztelep orgonabokrok
szaggatta drótkerítésén
átmásztunk, ötéves fiúcska,
a lányka kevesebb.
Szájára tett mutatóujjal intett
csendre. Állát előreszegve, beszédes
tekintete kért: arra kússzunk!
Borostyánlevél-közökön
átvillanó fehér köpeny izgatta
fantáziám. A festő
keretre feszített vászon előtt,
egy távolabbi pontot méregetett
akkurátusan. Figyelme irányát
követtem: meztelen nő
fél oldalán könyökölt,
előtte nyitott könyv.
Megállt az idő.
Más keretben
folytatódik történetünk,
más idő
szétszakadásig
táguló vásznán.