Anyám most keserű.
Nehezedik rá árva szeretet,
fekete csöndje tegnapi szavaknak.
Kezével fölvert álmot simogat,
nézése hallgat, mozdulatait
a süveghegyű nappalok befödték.
hat éves volt
egyszer azt kérdezte
a kincskereső ködmön
elfér-e szkafander alatt
emberhez jól illő
az alkotni vágyás
ez: a legszebb az egészben
Rám zárta a kaput.
Itt hagyott
egy csipetke hamut
Már rég nem beszélek róla.
Sírkerted az egész világ.
Feketeruhás alak
térdig az avarban,
játszik,
surrog az ősz.
Megszoktam már ahogy vádolsz
ahogy a bűn vonz magához
ahogy édesdeden gyűlölsz
ahogy a hátamba tőrt döfsz
fittyedt szárny nyoma
angyalázat a porban
jössz, de már mégy is
élted' üvegen pára
észre sem venni