Ki vagy te?
- kérdezed,
(Parafrázis Weöres Sándor;
Dalok Na Conxy Pan-ból. II. c. verse nyomán)
(Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 9. szám)
Végtelen nyugalom ringat a szférák
Redőiben, s tajtékot lát szemem,
Lágy mosolyok futnak és kopott tréfák
Hullnak; körülöttem smaragd verem.
Kilátástalanságot lélegzel be.
Kopott díszében tetszelgett még a nyár,
- az alkony nappalt evett unottan -
s az öböl, mint egy kidobott, ócska tál,
rozsdás vizével pihent alattam.
leginkább az álarcok zavarnak.
megtanultam, hogy ki gondosan tud sminkelni,
azzal ne álljak szóba.
XIII. (otthon)
...
karoddal öleltél
és úgy ringtunk
mint a tenger