Nem kell végigmondanod
hogy mit akarsz
ha áld nyelved Drágám
vagy perelsz velem
Térdeiben a tengervíz
sós volt és keserű,
mint az élete,
amit hordott.
Vasalt a csend, penge a szó,
titkon a szíved hallgatom.
Dübörgő vágyban szomjazó
elítélt vagyok ajkadon.
Mondd, ki vagy te s ki vagyok én.
Nyitott tenyér és ököl.
Nem kell fanfár, se ágyúlövés,
elég szívverésed csendes
örömtánca, egy reménysugár,
hogy éveidtől megremeghess.
Visszajáró holtak
az elkárhozottak,
Altass el suhanó szépség
mesélj fölém hajolva
mintha a búvó Nap és Ég
a szemfedelem volna
Szótlanul szeretnek érzem,
visszahajló fényként.
Élni akarok,
szétnyílt lebernyeg, vágytalan
megdőlt fa, foltozott levél.