Karácsony a legszebb ünnep,
fenyőfákon díszek függnek,
kisjászolban széna, szalma,
asztalon a dió, alma.
Mottó:
Mikor a harang szól, s hangja égig hatol…
( A békéscsabai evangélikus templom
nagyharangjának felirata)
Feledni – könnyű szó,
már értem, már tudom,
emlékeim felét
csaknem elvesztettem,
keservesen kondul
fölöttem a harang,
abbahagyott dallam,
pár tétova nóta,
tompa szürkületbe
tűnő bimbamok,
felvillan néhány kép,
néhány metafora,
megtört melódia
amit itt hagyok.
Magam múltja lettem,
védtelen, meghalni,
szeretni képtelen,
szobám szegletéből
kiszökött a fény,
[Katt ide!] A verset elmondja: Für Anikó
Arcot rajzol a gyertyaláng,
mesét mormolok,
úgy mozdulok, mintha lennél,
hordom mosolyod,
úgy mosolygok, mint anya,
ki bölcsőt ringat csendbe’,
úgy ringatlak, mint zene,
dallampárt keresve.
Ha fakó erkélyek
fényfüggönybe bújnak,
vakítóra törölt
ablakszárnyak mögött
gyertyalángok gyúlnak,
akkor tudom,
karácsony közeleg.
Karácsony - nélküled.
Ajtód előtt állok, lelkemig meztelen...
Manapság mindenki
rébuszban beszél,
nehéz jövőképről,
hogy tán meghibbantak
mérsékelt évszakok,
sokszor szóba hozzák,
hogy zavart a világ,
hibát keresgélnek
ünnep- s hétköznapok.
Azt álmodtam lenn a fűben,
csillaglányok közt repültem.
Egymásra halt virágait
a kert szemétre szórta,
csorba flakonokon
dorombol a szél,
elmenekült a fecske is
a nyár halála óta,
Fotó: Kéméndy József
Itt meghallgatható! Kattints! Elmondja: Péter Erika.
Olykor seregestől
zuhan ránk az emlék,
legendává duzzad
múló pillanat,