Ráncaimból kivillan a bánat,
ritkán ringat engem a gyönyör,
üldöz a bűn, harapdálja számat,
mert a nem-volt szerelem gyötör.
lassan elfogynak a napok
egymásra dőlnek a sóhajok
kopott felhők kaptatnak az égen
őszi eső sír a falevélen
- Világ életemben becsületes, törvénytisztelő állampolgár voltam. Soha nem kérdőjeleztem meg az igazságszolgáltatás jogosságát. Nehéz és felelősségteljes munkámat mindig öntudatosan, az igen tisztelt bíróság megelégedésére igyekszem végezni.
Úgy reszket
nyelvem hegyén
a szó,
tökéletes szépség
mikor bőrét természetesen viseli:
arca HéliaD
Egy asztal
távol kis szék,
lába karcsú, szép...
leomló lambéria
magasztal.
A negyvenkettedik hét után,
túllépve kiszabott időn,
én csak nézek
szemedbe
azon a képen
Ismeretlenségében ismerszik fel
a már megismert is.
Feltárni, hogy feltárhatatlan,
ezzel mutatva fel lényegét.
Ápolni a létezésünkkel ütött
sebet a léten — nem: elrejteni!