Valami motoszkál
A szívem helyén,
Jajong, ütemet téveszt,
Kihagy egy levegővételnyit,
Érzem.
Ahogy összeszorul, felkiált,
Nem bírom ezt a hiányt,
Ami itt dobol az agyalapi mirigy fölött,
Tökéletes, mondta, ahogy száját
a pohárhoz tartotta.
Aznap szép voltam. Igazán. Passzolt rám a ruha, a smink. Kiléptem az ajtón, felszálltam a buszra. Még világos volt. Láttam suhanni az utat, az embereket, az épületeket, magamat kívülről.
1.
Ahogy'
dolgozni kezd a szinusz csomó,
és a hisz-köteg adja át a
Tawara-szárnak a jelet,
és pumpálásra készteti a Purkinye-rostokat,
tudod, mikor meghallom a neved.
Megindul a vér az aortán keresztül,
bezúdul a kisebb testvénákba,
érzem..
Este van, nyolc óra,
fáj a fejem,
és meg akarok halni.
Láttad? Felemelkedett, majd visszaesett. Óh, mekkorát dobbant ez a picike! Mintha tett volna egy fordulatot saját tengelye körül. Talán mosolyog is, majd hatalmas vigyor ül ki az arcára. Az arcára? Van neki arca? Az arcon kell legyen szem. Ezek szerint lát? Lát engem? Válaszol: dobban.
Világos volt,
hogy sötét óriás a szerelem,
s akárhányszor kerestem szerepem,
álarc lett a csók
Lassan megszilárdul a bánat,
lépteimet figyelő sötét
karolja vállam.
Félek.